Mit hozott a Jézuska?
Ma már minden gyerek tudja, hogy az ajándékot nem a Jézuska hozza, hanem a szülők. Ők október óta egyfolytában azon törik a fejüket, honnét szerezzenek pénzt a számítógépre, videojátékokra.
|
 |
Pénzt a plázákat megtöltő, műanyag szuperjátékokra, mindarra, amit a gyerek kinézett magának.
Furdalt a kíváncsiság: vajon az elmúlt században milyen ajándékok lapultak a hol mennyezetig érő, hol szegényes karácsonyfák alatt?
Stefi néni csengettyűje
Magam elé képzeltem a csak hallomásból ismert Stefi nénit – sok nő viselt akkoriban ilyen neveket: Stefánia, Anasztázia, Emerencia –, hosszú selyemszoknyában, csipkezsabós blúzban, szépségflastrommal a bal gödröcskéje fölött. Megrázza háta mögé rejtett csengőjét, és elkiáltja magát. „Megjött a Jézuska!” Erre beront a szobába öt-hat gyerek, és nekiesik a fa alá tett csomagoknak. Ekkor még az volt a szokás, hogy mást kaptak a lányok és mást a fiúk. Utóbbiak életlen pléhkardot, huszárcsákót, fapuskát, vagy Laterna Magicát – egy bűvös lámpát, amely kivetítette az üveglapra festett, áttetsző képeket. Ez volt a házimozi őse, a nagyobbacska fiúk álma. Őrzünk is egyet a férjem gyerekkorából. Ő már „megörökölte” valamelyik bácsikájától, de a csodamasina még a negyvenes években is megdobogtatta a kisfiúk szívét. A kislányoknak egészen mást hozott a Jézuska. Öltöztethető hajas babát, porcelánfejűt, óriás kerekű babakocsit, parányi tűzhelyet, babaszobát. A fiúkból katonákat akartak nevelni, a lányokból házias feleséget.
Boszorkány, tank, bomba
Ez volt a 19. század vége, és alighogy átfordult a huszadikba, azonnal megjelentek az új kor modern játékai. Motoros paprikajancsik, alvó- és beszélőbabák, ólomkatonák. Aztán kitört az első világháború, s a Jézuska is háborús játékokat hozott: ágyút, géppuskát, vöröskeresztes ápolóbabát. A húszas években már csak a tehetősebb szülők lephették meg csemetéiket olyan divatos játékokkal, mint a villanyra járó kisvasút, kisautó, önműködő és zenélő várkastély. A szükség diktálta a praktikus ajándékokat: zoknit, sapkát, télikabátot. Összement a karácsonyfa is – drága volt a fenyő –, így legalább nem kellett költeni drága díszekre. Csillogó gömbök helyett háborús kitüntetéseket – kisezüstöt, nagyezüstöt – aggattak az ágakra, sok helyen.
Pár év múlva újfajta karakterbabák jelentek meg a karácsonyi kirakatokban. Volt közöttük szemüveges, sírós, nevetős, ráncos képű, sőt, boszorkány is, vörös orrú. A harmincas évek slágere az autó és a repülőgép, száz gyerek közül kilencvenkilenc ezt kér karácsonyra. A kislányok sem akarnak többé babákkal játszani, ők is repülőgépet „rendelnek” és füles labdát, hogy együtt játszhassanak a fiúkkal. Minden jöhet, ami felhúzható és jár, berreg, csörömpöl.
 |
A negyvenes évek játékfrontján hadrendbe álltak az első olyan „igazi” játékpuskák, amelyeket meg lehetett tölteni, lövés után nagyot durrantak, és még puskaport is szagolhattak a csemeték. Míg a karácsonyfa körül játékháborút vívtak a gyerekek, álcázott játékágyúkkal, amelyek érintésre szikráztak, tankokkal, bombázóval, amely két méter magasra felrepült, és papírmasé bombákat szórt a gyerekszoba padlójára – a valóságban igazi bombák hulltak a városokra, igazi vér folyt mindenütt, ahová igazi ólomkatonák tették be a lábukat, csupa szürke egyenruhában.
A rongybabától a BMX-bicikliig
A háború a játékokat is elpusztította, a gyerekekkel együtt. A túlélők örültek, ha élelmet tudtak szerezni karácsonyra. Mire emlékszem gyerekkorom karácsonyi ajándékaiból? A rongybabára, saját kezűleg tákoltam össze a húgomnak. Az első narancsra – Anyám három órán át keresztül állt sorba érte. Majd az Amerikában küldött nejlon esőkabátra és harisnyára, hogy irigyeltek az osztálytársnőim! Könyvekre, le sem tettem, amíg nem olvastam végig valamennyit.
Mire felnőttem, már nem hiányzott az ajándék, nagyobb boldogság volt adni, mint kapni. Nemrég megkérdeztem az egyik ismerősöm tízéves unokáját, mit szeretne karácsonyra. Pénzt – válaszolta habozás nélkül. Kiszámolta, ha mindenki ad egy ezrest, netán kettőt, abból összejön vágyálmai BMX- biciklije. Nagy a család, nekik is jobb, ha „megússzák” ennyiből. Okos gyerek, praktikusan jár az esze. És úgy hiszem, legalább úgy fog örülni a bizniszelt biciklinek, mint nagyapja annak a hintalónak, amelyet anno levélben kért a Jézuskától. |
Vadas Zsuzsa
[forrás: nlc.hu]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
2008.11.01. Időhiány miatt az oldal frissítése szünetel.
"Mert csakugyan, sokan vannak a világon, akiknek a karácsony valóban néhány napi örömet és boldogságot hoz. Sok család, amelynek tagjait messze elsodorta egymástól és szanaszét szórta a nagyvilágban a létért való szakadatlan küzdelem, most újra összekerül és újra összeforr abban a kölcsönös szeretetben és jóakaratban, amelyből a tiszta és zavartalan örömnek olyan bő forrása fakad, s amely olyan összeférhetetlen a világ sokféle bajával és gondjával, hogy a legműveltebb nemzetek vallási meggyőződése és a legvadabb népek durva hagyományai egyaránt a túlvilági élet legfőbb boldogságai közé számítják, az üdvözült lelkek osztályrészének tekintik. Hány régi emléket, hány szunnyadó érzést ébreszt föl bennünk karácsony ünnepe!"/Dickens/
