Boldogasszony havának hatodik napja, január 6. az Úr megjelenésének ünnepe. Ünneplését a Krisztus utáni harmadik században kezdték, amikor is Jézus megkeresztelkedéséről emlékeztek meg. A nyugati kereszténység azonban több jelentést adott eme ünnepnek, a háromkirályok napjának nevezte. A háromkirályok, napkeleti bölcsek (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) a fáma szerint egy próféta jövendölése alapján egy fényes csillagot követve jutottak el Arábiából, Perzsiából Betlehembe, hogy hódolatukat bemutathassák, és ajándékot adjanak a zsidó újszülött királynak, Jézusnak. Ez az ünnepnapja a vizek megszentelésének és egyben a karácsonyi ünnepek lezárásának is. Az emberek, az e napon a templomba megszentelt víznek különös erőt tulajdonítanak, és egész évben, mind saját maguk, mind pedig állataik betegségének gyógyítására használják.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
2008.11.01. Időhiány miatt az oldal frissítése szünetel.
"Mert csakugyan, sokan vannak a világon, akiknek a karácsony valóban néhány napi örömet és boldogságot hoz. Sok család, amelynek tagjait messze elsodorta egymástól és szanaszét szórta a nagyvilágban a létért való szakadatlan küzdelem, most újra összekerül és újra összeforr abban a kölcsönös szeretetben és jóakaratban, amelyből a tiszta és zavartalan örömnek olyan bő forrása fakad, s amely olyan összeférhetetlen a világ sokféle bajával és gondjával, hogy a legműveltebb nemzetek vallási meggyőződése és a legvadabb népek durva hagyományai egyaránt a túlvilági élet legfőbb boldogságai közé számítják, az üdvözült lelkek osztályrészének tekintik. Hány régi emléket, hány szunnyadó érzést ébreszt föl bennünk karácsony ünnepe!"/Dickens/
