A fák szerepe a különböző ünnepek során minden népnél nagy volt. A magyar népi hagyományokban a karácsonyi életfa vagy termőág tekinthető a karácsonyfa elődjének, amelyet a mestergerendára függesztettek. A karácsonyfa kései, 19. századi szokás nálunk. Karácsonyfát Magyarországon 1824-ben Brunswick Teréz állított először, majd 1834-ben Fertőszentmiklóson a Bezerédj család. Elterjedését bizonyára segítette, hogy szimbólumként és feldíszített állapotban a téli napforduló "jelképtárát" idézte fel; zöldágként is, életfaként is. A karácsonyfadíszek, a termékenységet szimbolizáló alma, dió és - feltevések szerint a paradicsomi életfáról származó kígyót jelképező - lánc - is jól megfért egymással. Csak a múlt század második felében kezdett igazán elterjedni ez a szokás. Először a nemesi családoknál, s csak a század végén került karácsonyfa a módosabb polgárok, parasztok házába.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
2008.11.01. Időhiány miatt az oldal frissítése szünetel.
"Mert csakugyan, sokan vannak a világon, akiknek a karácsony valóban néhány napi örömet és boldogságot hoz. Sok család, amelynek tagjait messze elsodorta egymástól és szanaszét szórta a nagyvilágban a létért való szakadatlan küzdelem, most újra összekerül és újra összeforr abban a kölcsönös szeretetben és jóakaratban, amelyből a tiszta és zavartalan örömnek olyan bő forrása fakad, s amely olyan összeférhetetlen a világ sokféle bajával és gondjával, hogy a legműveltebb nemzetek vallási meggyőződése és a legvadabb népek durva hagyományai egyaránt a túlvilági élet legfőbb boldogságai közé számítják, az üdvözült lelkek osztályrészének tekintik. Hány régi emléket, hány szunnyadó érzést ébreszt föl bennünk karácsony ünnepe!"/Dickens/
