| magyar : Bárcsak régen felébredtem volna |
Bárcsak régen felébredtem volna
2004.10.17. 11:04
Bárcsak régen fölébredtem volna,
Látod pajtás most állottam talpra,
Máris csendül a fülembe angyalnak mondása,
Hogy a Jézus megszületett rongyos istállóban.
Odamenni vagyon bátorságom,
Azt remélem, kis Jézust meglátom,
Gyere pajtás induljunk el, legyél te is társunk,
Vélünk van a jó furulyás, a régi bojtárunk.
Látod pajtás, hogy többen is vagyunk,
Jánoskával szépen furuglálunk,
Míg a bárányt megfogjátok, addig is mulatunk,
Jézuskának, Máriának dicséretet mondunk.
Állhatatlan, ne csintalankodjál,
Elég légyen már, amit mulattál,
Köszönd meg a Jézuskának, véle hogy mulattál,
Add néki az ajándékot, amit vélem hoztál.
Várakozzál, még egy verset mondok,
Azután még egy kicsinyt mulatok,
Aztuán a jászol felé közelebb ballagok,
Jézuskának a kedvéért egy szép lejtőt járok.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
2008.11.01. Időhiány miatt az oldal frissítése szünetel.
"Mert csakugyan, sokan vannak a világon, akiknek a karácsony valóban néhány napi örömet és boldogságot hoz. Sok család, amelynek tagjait messze elsodorta egymástól és szanaszét szórta a nagyvilágban a létért való szakadatlan küzdelem, most újra összekerül és újra összeforr abban a kölcsönös szeretetben és jóakaratban, amelyből a tiszta és zavartalan örömnek olyan bő forrása fakad, s amely olyan összeférhetetlen a világ sokféle bajával és gondjával, hogy a legműveltebb nemzetek vallási meggyőződése és a legvadabb népek durva hagyományai egyaránt a túlvilági élet legfőbb boldogságai közé számítják, az üdvözült lelkek osztályrészének tekintik. Hány régi emléket, hány szunnyadó érzést ébreszt föl bennünk karácsony ünnepe!"/Dickens/
