|
Istengyermek
2004.10.16. 23:07
Istengyermek, kit irgalmad
Közénk lehozott,
Angyaloknak énekével
Néked áldozok
Terjeszd fölém kezedet,
Hogy az Istenszeretet
Töltse el ma szívem, lelkem,
Jászolod tövén.
Bár nem látom gyermekarcod
Szent vonásait,
Hiszem mégis rendületlen:
Hogy már Te vagy itt.
És mosolygón fölfogod
Könnyemet, amit hozok
Ajándékul jászolodnak
Trónusához én.
Istengyermek, nézd szívemnek
Forró vágyait:
Boldogságot adni másnak
Nincs hatalma itt,
Csak Tenéked, Istenem.
Ó, ha arcod megjelen
Áldott ostya szent színében,
Boldog vagyok én.
Betlehemi csillagodat
Ragyogtasd nekem,
Ki e sötét lelki éjben
Jászlod' keresem!
Add hitemnek fényedet,
Akkor biztosan megyek
S meg nem állok, míg a trónod
El nem érem én.
Szentségházad jászolához
Állok őrnek én,
Hogy ne bántson senki Téged
Már e földtekén.
Ó ha Téged sértenek,
Én szívembe rejtelek
S menedéket adok Néked
Mindhalálomig.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
2008.11.01. Időhiány miatt az oldal frissítése szünetel.
"Mert csakugyan, sokan vannak a világon, akiknek a karácsony valóban néhány napi örömet és boldogságot hoz. Sok család, amelynek tagjait messze elsodorta egymástól és szanaszét szórta a nagyvilágban a létért való szakadatlan küzdelem, most újra összekerül és újra összeforr abban a kölcsönös szeretetben és jóakaratban, amelyből a tiszta és zavartalan örömnek olyan bő forrása fakad, s amely olyan összeférhetetlen a világ sokféle bajával és gondjával, hogy a legműveltebb nemzetek vallási meggyőződése és a legvadabb népek durva hagyományai egyaránt a túlvilági élet legfőbb boldogságai közé számítják, az üdvözült lelkek osztályrészének tekintik. Hány régi emléket, hány szunnyadó érzést ébreszt föl bennünk karácsony ünnepe!"/Dickens/
